Március 15-e nemzeti ünnepünk, s egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit. Ilyenkor megerősödik bennünk a nemzeti érzés és felelevenednek az akkori események, személyiségek. A XIX. század második negyedét a magyar történelem reformkorszakának nevezzük. Ε negyedszázad szellemi mozgalmainak eredménye volt az 1848-as belső átalakulás, a modern társadalmi és gazdasági intézmények bevezetése. Kossuth Lajos e korszak elején jelent meg közéletünkben. 1848-ban már ő volt a nemzet elismert vezére. Ettől kezdve ő személyesítette meg a magyar függetlenség eszméjét is. A kiegyezés után nemcsak a magyar igazságért folytatott küzdelmet, hanem saját nemzetének tévedései ellen is kellett harcolnia. Ennyi év távlatából is példaként áll előttünk. Ezért én is most Kossuth szavaival élve állítom, hogy „a múlt a jövendő tükre”.

A magyar nép dicsőséges múltra tekint vissza. Ezért van reményünk dicső jövőre is. Mit is üzennek tehát nekünk a márciusi ifjak? Lehet-e párhuzamot vonni a nemzet fennmaradásáért vívott akkori és mostani harcok között? Minden nemzedéknek szembe kell néznie kora nagy kihívásaival. Szabadság, egyenlőség, testvériség – ennek a három szónak a ma Európájában is nagyon fontos és erős üzenete van. A szabadság a demokrácia, a jogállam egyik alapja. A döntés, a tett szabadságát jelenti, a szabadságjogok biztosítását a kényszerítő intézkedésekkel szemben. A törvény előtti és az esélyegyenlőség az alapja minden igazságszolgáltatásnak, amelynek magyar földön Mátyás király a példaképe. A testvériség legszemléletesebb példáját is a magyarság első alapszerződése tanúsítja: a hét vezér vérszerződése.

A magyar nemzet annak köszönheti fennmaradását, hogy a legnehezebb időkben is rá tudott hangolódni a szabadság, egyenlőség és testvériség forradalmi fogalmára. Akkor tudott előbbre lépni, amikor maga vette kezébe saját sorsának irányítását, és nem engedte, hogy azt mások tegyék.

1848. március idusán a magyar nemzet összetartó, öntudatos, egységes volt. A márciusi ifjak tizenkét pontban fogalmazták meg célkitűzéseiket. E tizenkét pont ma is azt üzeni, hogy mi, magyarok, össze tudunk fogni, ki tudunk állni egymásért, a magyar kultúra ápolásáért. A mi küldetésünk is tehát a küzdés a nemzet fennmaradásáért, tanúbizonyságát adva a magyar érzelműségnek, de főként emberiességnek, úgy, mint annak idején Bem apóék tették. 

Egy nemzeti ünnep sohasem önmagáért való. Ha legalább ilyenkor háttérbe szorulnak a hatalmi ambíciók, és felülkerekednek azon értékek, melyek összekötnek és megerősítik bennünk az együvé tartozás nagyszerű érzését, akkor méltóságteljesen ünnepelhetünk, és megmarad a dicső jövőbe vetett reményünk.

(SZÉKELY ROZÁLIA TANÁRNŐ)