Laptörténetünk második részében egy olyan személyiségre emlékezünk, aki munkássága révén emelte városunk hírnevét. Kohl Istvánról van szó, akire Bíró Donát tanár ekképpen emlékezett:
„Mindazok, akik ismerték Kohl Istvánt,
hihetetlennek tartották halálát. Fájdalmas valóság,
hogy a madarászok, természetbarátok és sokak Pista
bácsija nincs már többé, örökre eltávozott közülünk.
Kohl István ornitológus, muzeológus és preparátor
1922. július 30-án született Szászrégenben. Iskolai
tanulmányait a német nyelvű elemi iskolában és a
gimnáziumban végezte.
Marosvásárhelyen szűcsmesterséget tanult, majd
édesapja műhelyében dolgozott, ahol megtanulta a
preparálást. A focşani-i Vadászmúzeumban való rövid
alkalmazása után szülővárosában laboráns lett a
magyar tannyelvű tanítóképzőben, majd a 2-es számú
líceumban. Itt valósította meg azt a gigászi munkát,
melynek eredményeként létrehozta a líceum messze
földön is ismert madár- és emlősgyűjteményét: a
mintegy 2300 preparált madár, 3600 részleges
madárcsontváz, 164 emlős és kb. 1000 emlőskoponyakollekcióját.
(…)
Múzeumalapítási és preparálási tevékenysége
párosult a tudományos munkával.
Több napló, 122
tudományos dolgozat és két könyv – Erdély madarai
III. kötet (Die Ornis Siebenbürgens), A kárpáti barnamedvéről társszerzője – tanúsíthatja ezirányú
tevékenységét. Tagja volt a Romániai Ornitológiai
Társaságnak, a drezdai Szász Ornitológiai
Társaságnak és rendes megfigyelője a Magyar
Madártani Intézetnek. Részt vett számos hazai,
ausztriai, németországi, szlovákiai, svédországi és
szlovéniai madártani szimpóziumon. Évtizedekig
aktív résztvevője volt városunk zenei életének. 1945-
ben megszervezte a város fúvószenekarát. Tíz évig
zenét tanított a zeneiskolában.
Tagja volt a 2-es
számú középiskola egykori szimfonikus zenekarának.
Segédkezett a székelykeresztúri, a
görgényszentimrei és a marosvásárhelyi
természetrajzi múzeumok rendezésében. Számtalan
előadást tartott diákoknak, egyetemistáknak,
cserkészeknek és felnőtteknek.
Mint ember kiváló erkölcsi jellemvonásokkal
rendelkezett: szerény, egyenes jellemű,
lelkiismeretes, munkájában pontos, segítőkész,
kitűnő családi életet élő, családját szerető apa volt.
Nagy megbecsülésben volt része barátai, az ifjúság,
munkatársai és ismerősei körében.
Sikerekben gazdag élete 1998. március 24-én ért
véget. Munkájával, emberi magatartásával méltán
érdemelte ki post mortem a város díszpolgára
megtisztelő címet.” (Részlet Biró Donát In
memoriam Kohl István c. írásából – 1990. május, 3.
lapszám)
Márciusban lesz halálának huszadik
évfordulója. Azóta róla nevezték el a Lucian
Blaga Műszaki Gimnázium (volt 2-es számú
líceum) egyik melléképületében berendezett
természetrajzi múzeumot.
De nézzük, az 1999-es év első hónapjaiban
milyen cikkek, sorozatok határozták meg a lap
irányvonalát. Biró Donát: Régen és vidéke a
századok folyamán, A Görgény-völgy
településeinek, lakóinak történelmi múltja és
jelene, A moldvai csángómagyarokról;
Csernátoni József: Ezeregyszáz esztendő a
Kárpát-medencében; Csősz Irma (Disznajó): A
Rhédey család története, Népszokások; Darvas
Ignác: Találkozásaim a halállal; Kunsági István
frappáns glosszái, helytörténeti ismertetői.
2000-ben új nevek jelennek meg a lap hasábjain: Rázmán Erzsébet, Papp Zsuzsánna
(Tancs), Sárkány Kákonyi Iringó, Magyary Levente,
Úry Szabolcs és Rusu Júlia diákok, valamint Nemes
Jolán – a fáradhatatlan Joli néni, aki hónapról
hónapra percnyi pontossággal hozta írásait.
2000 februárjától változik a szerkesztőbizottság: dr.
Blága Józsefet dr. Horváth Erzsébet váltja fel.
2000 novembere. Böjte Lídia helyett Bartha József
lp. és Pakó Benedek pb. lesz a szerkesztőbizottság tagja. Én 2000 júniusában kerültem kapcsolatba a
lappal. Be kell vallanom, addig nem is tudtam róla,
egyszerűbben: elkerülte a figyelmemet. És mégis mi
válthatta ki bennem azt, hogy az elkövetkező években
(lassan már 19) annyira hozzám nőtt, picit
regényesebben „a szívemhez nőtt”? Erről a következő
részben.
FÁBIÁN ANDRÁS GY. FŐSZERKESZTŐ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése