Péter Ferencet választották február 24-én az RMDSZ Maros megyei szervezetének új elnökévé. A Maros Megyei Tanács elnöke egyetlen jelöltként pályázott a tisztségre, 291 támogató és 10 ellenes szavazatot kapott a tisztújító küldöttgyűlésen. Az új elnök szerint erősíteni kell a történelmi egyházakkal és a civil társadalommal való együttműködést, és támogatni kell az egyházi iskolákat. Mint mondta, vissza kell nyerni a magyarság bizalmát, és hatékony közösségépítő munkát kell végezni, hogy megszűnjön a bizalmatlanság a politikusokkal szemben.
Február
21-én, az anyanyelv nemzetközi napján a DIÓ Ház kiállítóterme
zsúfolásig megtelt kultúrát kedvelő közönséggel. A Kemény
János Művelődési Társaság égisze alatt újabb könyvbemutatóra
került sor. Őrhelyen gyújtott jeltüzek címmel Székely Ferenc
interjúkötete 2016-ban az Üveghegy kiadónál látott napvilágot.
Benne olyan jeles személyiségeket bír szóra, mint Bágyoni Szabó
István, Bodor Ádám, Cseke Gábor, Gazda József, Olosz Katalin,
Kallós Zoltán, Péntek János. Utóbbiak ketten levélben
köszöntötték az egybegyűlteket.
A
rendezvényt a társaság elnöke és lelke, Böjte Lídia tanárnő
nyitotta meg, aki bemutatta a vendégeket: Székely Ferencet, a kötet
szerzőjét és alanyát is egyben, valamint Balla Tamás
népmesegyűjtőt, Fazakas Tibor képzőművészt, Kincses Elemér
írót, rendezőt, Kilyén Ilka színművésznőt és nem
utolsósorban Demeter József lelkipásztort, aki, mint a helyszínt
biztosító házigazda, maga is szerepel a könyvben.
Székely
Ferenc elmondása szerint mikor ez az 5. interjúkötete megjelent,
rákérdeztek, hogy mikor áll le. Válaszként Kuti Mártát, a
könyv szerkesztőjét idézte: „Hosszú a sora azoknak az erdélyi
művészeknek, tudósoknak, gondolkodóknak…, akik még köztünk
élnek, akiket még megkérdezhetünk, hogy miért is volt olyan
fontos számukra a szolgálat, az anyanyelv, a népművészet, a
színház vagy irodalom szolgálata, a lelkek gondozása”.
Elsőként
Balla Tamás magyardécsei helytörténésznek, mesegyűjtőnek adta
át a szót, aki elmondta, hogy a könyvek megírását egykori
tanárának köszönheti, aki bátorította, biztatta, hogy gyűjtse
és írja le a népmeséket. 18 évesen fejezte be első könyvét,
mely Fehér Virág és Fehér Virágszál címen 1970-ben jelent meg.
Az azóta megjelent kötetei, a Borsszem Péter (2002) és A
világéneklő madár (2013) külföldre is kikerültek, a
szórványmagyarság kedvelt gyermekirodalmaként.
A
képzőművészetet képviselő Fazakas Tibor magával hozta néhány
alkotását is, melyeket egykori egyetemistatársa, Baróthi Ádám
méltatott. Képei, melyeket a közönség is megcsodálhatott, az
op-art művészeti irányzatot követik. A világ körforgását adja
vissza műveiben, térben kitárulkozó formái lelkivilágát
tükrözik. Csendes, zárkózott ember, aki elkötelezett népe
iránt. Szülőfalujának, Barcaújfalunak 45 munkáját adományozta,
Vajdahunyad pedig, ahová élete és munkássága köti, 35 művét
kapja. Ez utóbbi helyen volt szerencsém a tanár úrnak diákja
lenni egykor. Máig bennem él csendes, szerény lénye, az, ahogyan
a szépre, az esztétikumra nyitogatta elménket.
A
szerinte lényeges dolgokat így foglalta össze: hit, béke,
szeretet és egészség. Szívből kívánom önnek valamennyit,
kedves Tanár úr!
Kincses
Elemér író, rendező nem szorul bemutatásra az erdélyi közönség
előtt. 1972-ben végezte a rendező szakot, a marosvásárhelyi
színház rendezője, majd hosszú ideig művészeti igazgatója
volt. 170 darabot rendezett, munkája elvitte Budapestre, Bécsbe, a
Vajdaságba. 1972-ben jelent meg első novelláskötete, a Bekötött
szemmel. Sikeres drámákat írt és vitt színre: Ég a nap Seneca
fölött, Trójában hull a hó, Csatorna. Ez utóbbit román nyelvre
is lefordították, akárcsak a Soha című önéletrajzi regényét.
Ebből olvasott fel részleteket Kilyén Ilka színművésznő. Az
író elmondása szerint mérhetetlen szeretetben nőtt fel, mely
kihatott egész életére és munkásságára. Amit akart, az nem
más, mint emberi módon emberi történeteket mesélni, embereknek.
Szerintem sikerült.
Demeter
József lelkipásztor nem nagyon akart magáról beszélni. Szerinte
a hit, népünk és egyházaink sorskérdései nagyon mélyen benne
vannak a kötetben. Magáról csak annyit árult el, hogy bár
nyugdíjas, mégis szívesen szolgál, tevékenykedik most is. A
könyvből tudtam meg, hogy teológai tanulmányait Kolozsváron
végezte. Itt számos jeles emberrel került kapcsolatba: Kós
Károly, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Fodor Sándor. A teológián
ismerkedett meg egy holland házaspárral, akiknek a DIÓ Ház
építését is köszönhetjük. 32 évet szolgált Szászrégenben.
Elmondása szerint nehéz évek voltak, de „ha komolyan vesszük a
pályát, a hivatást, a küldetést, akkor sok feladat vár ránk”.
Böjte Lídia megköszönte Demeter Józsefnek a Kemény János
Társaság sokéves támogatását, Kilyén Ilka pedig elszavalt neki
egy Radnóti Miklós-, egy Dsida Jenő- és egy József
Attila-verset.
A
rendezvény megható, meleg hangulatban, dedikálással zárult.
Köszönjük az élményt. Reméljük, lesz folytatása.
(FÁBIÁN
GIZELLA)
Jó és tartalmas évnek mondhatják a 2016-os esztendőt a szászrégeni Eugen Nicoară művelődési ház színjátszó csoportjai. Mind a román – csoportvezető Pădurean Éva –, mint a magyar csoportoknak számos fellépésük volt városunkban és más településeken is különböző műkedvelő színjátszó találkozókon, mű- velődési eseményeken. A magyar csoportok – Mini Csim-Bumm, Csim-Bumm és a Népszínház Kemény János Társulatának ifjúsági csoportja – hazai fellépéseiről az elmúlt hónapokban részletesen beszámoltunk. De nézzük, még merre jártak 2016-ban a kisebb és nagyobb színjátszók.
XXI. MűSZíT Gyergyószentmiklóson
Először 1993-ben szervezték meg
Gyergyószentmiklóson a Műkedvelő Színjátszók
Találkozóját, s bár voltak közben kiesések,
továbbra is van érdeklődés iránta. Tavaly szeptember
23–25-én került sor a XXI. MűSZíT-re.
Az amatőr színjátszó csoportok előadása mellett,
a Figura Stúdió Színház jóvoltából, profi
színházi előadás, kerekasztal-beszélgetés, mű-
helymunka, koncert is színesítette a rendezvényt.
Pénteken a házigazdák léptek színre, a Hétszínűek,
valamint a Szín-kron csoport a
Phyramusz és Thiszbe című komédiával.
A szombati megnyitón a szervezők nevében
Fórika Sebestyén, a művelődési központ igazgatója
és Kovács Levente rendező szólt a jelenlevőkhöz.
Ezt követően a Fábián Ferenc Színtársulat
(Gyergyószentmiklós) Retró kabaré, a Macskakő Színjátszó
Csoport (Kézdivásárhely) Váróterem, a Visky
Árpád Amatőr Színjátszó Társulat (Sepsiszentgyörgy)
Etűd, a Pódium Színjátszó Társulat (Kovászna) Rejtő-
koktél, a Szászrégeni Népszínház Kemény János Társulatának
ifjúsági csoportja Horváth Péter Cserepes
virág című előadására került sor. A második napot a
Figura Stúdió Színház Kövekkel a zsebében című
drámája zárta.
Vasárnap délelőtt szakmai kerekasztal-beszélgetés
zajlott. A jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták
Kovács Levente tanár úr tanácsait. Nagy sikere volt a
fiatalok között a workshopnak is, melyen
mozgás-, beszédtechnika, kapcsolatteremtés
szerepelt.
A Népszínház Kemény János Társulatának ifi
csoportja Horváth Péter A cserepes virág cí-
mű drámáját mutatta be.
Egy év kihagyás után (2015-ben nem rendezték
meg találkozót) jó volt ismét találkozni a
gyergyóiakkal, régi jó barátokkal, ismerősökkel,
a még mindig fiatal, örökmozgó
Danaliszin Józseffel. Összegezve: nagyon kellemes
és hasznos hétvéget tölthettünk
Gyergyószentmiklóson. Köszönjük!
II. Kovásznai Amatőr Színjátszó Találkozó
Október 8-án a Fiatalok Kovásznáért Szervezet,
az előző évhez hasonlóan, megszervezte
az amatőr színjátszó találkozót.
Csoma Sándor Diákszínjátszó Társulat két Karinthy-jelenetet
mutatott be. A kézdivásárhelyi
Macskakő Színjátszó Csoport a Váróterem című
saját szerzeményt adta elő. A Szászrégeni Népszínház
Kemény János Társulatának ifjúsági
csoportja Horváth Péter Cserepes virág című
drámájával lépett fel. A sepsiszentgyörgyi Visky
Árpád Amatőr Színjátszó Társulat az Etűd című
előadást, míg a kovásznai Pódium Színjátszó
Társulat Rejtő-koktél címen három bohózatot
mutatott be.
A kiértékelőn Popa Anna, a sepsiszentgyörgyi
Andrei Mureşanu Színház igazgatónője és
Kolcsár József, a Kézdivásárhelyi Városi Színház
igazgatója tanácsokkal látta el a fiatal színjátszó-
kat és a csoportvezetőket.
XXIV. SZÍNPAD Erdőszentgyörgyön
XXIV. alkalommal adott otthont Erdőszentgyörgy a
Színpad nevet viselő Kis-Küküllő menti műkedvelő
színjátszó fesztiválnak. A november 18-19-20-án zajlott
rendezvényt a Bodor Péter Művelődési Egyesület
a Hagyományos Kultúra és Művészeti Oktatás Maros
Megyei Központjával közösen szervezte a helyi
kultúrotthonban.
A három nap alatt 18 gyerek-, ifjúsági és
felnőttcsoport mutatta be produkcióját. Szászrégent
három csoport képviselte: a Rosszcsontok (Petru
Maior Műszaki Középiskola – csoportvezető Dénes
Magdolna), a Csim-Bumm Ifjúsági és Gyermekszínház,
valamint a Népszínház Kemény János Társulatának
ifjúsági csoportja (csoportvezető Fábián András).
– Amikor csaknem két és fél évtizeddel ezelőtt elindítottuk
ezt a fesztivált, elsősorban a helyi és környékbeli
színjátszókat szerettük volna megszólítani. Idő-
közben aztán a régiek elmaradtak, helyettük újak jöttek.
A szászrégeni színjátszókkal a legrégebbi a kapcsolatunk,
ők szinte minden fesztiválunkon jelen voltak,
most is többen – gyermek-, ifjúsági és
felnőttcsoporttal – jöttek. Régóta tartjuk a kapcsolatot
a magyarországi, celldömölki Soltis Lajos Színházzal
is, amely egy majdnem hivatásosnak számító társulat.
Természetesen őket is vártuk, akárcsak a sepsiszentgyörgyi
Visky Árpád Amatőr Színjátszó Társulatot,
a mezőkövesdi színjátszó egyesületet, a makfalvi,
csíkfalvi gyermekeket, a nyárádgálfalvi két csoportot.
Visszatérő vendégünk a szovátai Szarkafészek felnőtttársulat
és a dicsőszentmártoni csoport. A Kolozs megyei
Magyarfenes színjátszói viszont első alkalommal
jöttek el hozzánk. A fesztiválon az erdőszentgyörgyi
két gyermekcsoport, illetve a két nagyobb csoport – az
5–8. osztályosoké és a középiskolásoké – is mutatott be
előadást – tudtuk meg Kovrig Magdi nénitől, akit a
találkozó szívének-lelkének tekintünk.
(Fábián András)
Aszalos Gábor megyei tanácsos elmondta, hogy elég feszült a hangulat a megyei tanácsi gyűléseken, amelyeken a marosvásárhelyi repülőtér ügyét tárgyalják. A kifutópálya felújítását 2013-ban kellett volna szorgalmaznia az akkori – Ciprian Dobre által vezetett – tanácsnak, de nem történt meg. Jelenleg jóvá- hagyták 77 millió lejes bankkölcsön felvételét, hogy felújítsák a 2100 m hosszú kifutópályát.
Nagy András frakcióvezető a helyi tanács munká- járól számolt be. Elmondta, hogy megszabták a 2017- es adókat. Mindazok a jogi és magánszemélyek, akik kifizetik teljes adójukat március 31-ig, 10%-os adó- csökkentésben részesülnek. A szemételszállítás 51 lejről 84 lejre nő köbméterenként. Az önkormányzat lemondott bizonyos befektetésekről: a park átalakítá- sáról, a szociális lakások építésének finanszírozásáról (a Herbusban), valamint a radnótfáji körforgalom megépítéséről.
Márk Endre alpolgármester a decemberi parlamenti választásokat értékelte. Megtudhattuk, hogy városunkban a PSD jelöltjei 3919, az RMDSZ 2551, a liberálisok 2081, míg az USL 902 szavazatot kapott. Az országos kép jónak mondható, Maros megyének három képviselője és két szenátora jutott be a törvényhozásba.
Mester Ibolya a nőszervezet 2016-os tevékenységét ismertette. A 36 tagú szervezet 15 rendezvényt szervezett, számos jótékonysági akcióban vettek részt (gyermeknap, magyar napok, Húsvéti zsongás, adventi vásár, Mosolygó karácsony). Sikerült – Ilyés Kinga személyében – magyar logopédust és magyar nőgyó- gyászt hozni városunkba. Dr. Bécsi János marosvá- sárhelyi nőgyógyász szakorvos minden hétfőn délután 6 órától rendel dr. Covarza rendelőjében (a mindanynyiunk által jól ismert Paradicsom utcában). Aki elő szeretné jegyeztetni magát, hívja a 0722-377-874-es mobilszámot. A nőszervezet egy másik fő megvalósítá- sa a Csillag Egyesület létrehozása, melyen keresztül pályázatokat nyújtottak be és nyertek meg.
Bözödi Sándor a 2016-os esztendő anyagi oldalát ismertette, és ecsetelte a 2017-es terveket.
Tudor Veronka helyi tanácsos tervezetet mutatott be a közelgő szászrégeni tisztújítással kapcsolatosan. Erre – Brassai Zsombor lemondását követően – a megyei elnökválasztás után kerülhet sor. A szászrégeni tisztújító közgyűlés időpontját, a jelölési és választási feltételeket időben a választók tudomására hozzák. A választmány döntött arról is, hogy a hagyomá- nyos farsangi kosaras bált a Gliga étteremben tartják meg február 25-én. Ugyanakkor eldőlt az is, hogy a IV. Szászrégeni Magyar Napok rendezvénysorozat szeptember első hétvégéjén zajlik majd.
(FÁBIÁN ANDRÁS GY)
Versmondó és esszéíró vetélkedő a magyar kultúra napja alkalmából
A magyar kultúra napja alkalmából a szászrégeni Lucian Blaga Műszaki Kö- zépiskola, valamint a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének helyi szervezete – amelyet Silaghi Melinda tanárnő képviselt – január 20-án harmadjára szervezett esszéíró és versmondó vetélkedőt. A verseny témája: Belső szabadságunk, hitünk és életünk, melynek mottójául Dsida Jenő Tízparancsolat versének sorai szolgáltak: „Orrodba édes illatot gyűjts, szívedbe békét és mosolygást, szemedbe fényt, hogy az utolsó napon is tudj örülni folyvást”. A verseny két korosztálynak, VII–IX. és X–XII. osztályosoknak volt meghirdetve. Szimbolikus gyertyagyújtás után az „ünnepet a magyar kultúráért” szavakkal köszöntötte a jelenlevőket a szervezők nevében Pál Edith tanárnő, majd Bondor Anna Rená- ta, a Florea Bogdan iskola VIII.-os diákja elénekelt egy balladát. A Lucian Blaga és a Petru Maior középiskolák, valamint a Florea Bogdan iskola diákjai versenyzőként és szurkolóként vettek részt a rendezvényen. A versenyzőket Ady Gyöngyvér, Molnár Enikő, Antal Rozá- lia és Pál Edith magyar szakos tanárok készítették fel. A zsűrinek – Magyarosi Szende vallástanárnő, Menyei Ildikó városi könyvtáros és Fábián András a Humana Regun Egyesület részéről – nehéz és komoly feladata volt, mert igazi hozzáállással készült az öszszes versenyző. A versmondóknál a kisebbeket egészségi gondok miatt csak egy kislány képviselte, Bondor Renáta, aki a Humana Regun Egyesület díját vitte el. A nagyoknál nehéz volt rangsorolni, mindenki megérdemelte vola az első helyet, de ha már verseny, akkor el kellett dönteni. Első lett Nagy Andrea XI. osztályos a Petru Maior középiskolából, második Deák Imola XI. osztá- lyos, harmadik Márton Beáta XII.-es, mindketten a Lucian Blaga Műszaki Középiskolából. Benkő Hunor kapta a Humana Regun Egyesület díját. Az esszéket figyelmesen elolvastuk és véleményeztük. Minden fogalmazás egyedi volt. A hit, a remény és a szeretet világába kalauzolt. Olyan sorokkal kápráztatott el, mint: „gyűjts szívedbe békét”, „az ég koronájának gyémántja vagyok”, „próbáljunk mosolyogni, ha nehéz is”, „ne adjuk fel álmainkat”, „menedéket nyújtani embertársainknak”, „kétség nélkül, teljes szívvel Istenben hinni”, „szívünkbe béke, mosolygás és fény kell”, „nem szabad feladni a hitet”, „külső, de belső énünket is ápoljuk”, „ha körbenézel, csak mosolyt láss”, „harcoljunk a kitűzött célokért”, „hit nélkül az ember nem más, mint egy üres doboz”. A kisebb korcsoportban első lett Székely Zsófia IX.- es a Petru Maior középiskolából, második Czimbalmos Eszter VIII.-os, harmadik Gergely Aliz VIII.-os, mindketten a Florea Bogdan iskola diákjai. Dicséretben részesült Vormair Anita VIII.-os a Florea Bogdan iskolából és Csuka Szidónia IX.-es a Lucian Blaga középiskolából. Coskun Jázmin kapta a Humana Regun Egyesület díját. A nagyoknál versenyzők csak a Lucian Blaga Mű- szaki Középiskolából voltak. Első helyezést ért el Szép Mónika XII.-es, második lett Baki Noémi XI.-es, a harmadik helyen Demeter Arabella XI. osztályos végzett. Dicséretben részesültek Banga Emese XI.-es, Antal Csilla X. osztályos és Görbe Vera XI.-es. A Humana Regun Egyesület díját Kolcsár Anetta kapta. A résztvevők emléklapot és könyvjutalmat kaptak. Mind büszkék lehetnek, mert vállalták a megmérettetést, hozzájárultak magyarságtudatunk erősítéséhez, kultúránk megőrzéséhez. Köszönet illeti a szervezőket, a felkészítő tanárokat, a szülőket és természetesen a diákokat a színvonalas versenyért.
A Radnótfájai Református Egyházközség 2016-ban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél pályázati támogatást nyert. Így jól szervezetten váltak lehetővé kü- lönböző hagyományőrző tevékenységek az ifjúsági csoportban. E tevékenységeink megszervezésének fő célja a szászrégeni és a környékbeli fiatalok olyan közösségbe való kovácsolása, amely lehetővé teszi magyar nemzeti identitásuk ápolását. Fiataljaink egy olyan közösség tagjai, ahol anyanyelvükön beszélhetnek, magyar társaikkal barátkozhatnak, ugyanakkor hagyományaikat ápolják. Az augusztus végétől december végéig (2016) tartó programsorozaton csaknem harminc fiatal vett részt. Legtöbbjük mind a népi bútorfestés, mind a néptánc, mind a magyar irodalom iránt érdeklődött. A tevé- kenységeket szakképzett oktatók vezették, hogy az elsajátított tudás valóban népi hagyományainkra és a szakmai ismeretre épüljön. A táncoktatás és táncházszervezés során Simon Szabolcs tanár vezeté- sével a fiatalok mezőségi és vajdaszentiványi táncokat tanultak. A bútorfestést Kiss Andor tanár oktatta, ez alkalmakon szebbnél szebb, népi motívumokkal díszített fali képek, tányérok és bababútorok születtek. Ezúton is köszönjük a tanárok hasznos és lelkes munkáját. A hagyományőrző tevékenységek mellett a támogatás összegéből sikerült magyar nyelvű ifjúsági irodalmat és történelmi témájú könyveket is vásárolni. A könyveket a fiatalok kikölcsönözhetik, és szívesen olvassák is azokat. A cél ugyanis, hogy a fiatalok megismerkedjenek a magyar irodalom szépségeivel és történelmünkkel. A támogatásnak köszönhetően létrejött programsorozat érlelte fiataljaink közösségi igényét. E támogatott négy hónapon túl a fiatalok továbbra is örömmel találkoznak, és többségük folytatni kívánja a megkezdett tevékenységeket. A projekttel sikerült elérni célkitűzésünket. Megteremtettük ifjaink számára azt a vonzó, életképes kö- zösséget, amelyben jól érzik magukat, hetente találkoznak, olvasnak, őrzik népi, nemzeti értékeinket, megélik hagyományainkat alkalomról alkalomra. Végezetül ezúttal is köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a támogatásért, mert magyar fiataljaink egy olyan biztos alapú közösségbe kovácsolódhattak össze, amely fenntartható és a nemzeti identitás megőrzéséhez nélkülözhetetlen.
(RÁD ANITA - GYAKORNOK, PROGRAMVEZETŐ
)
„Úgy látszik, minden nemzetnek különös rendeltetése van az emberiség t ö r tén et é ben , me ly b i z to s í tja fennmaradását” – mondotta egy alkalommal Deák Ferenc a magyar nép hivatásáról elmélkedve. Sokáig gondolkodtam, hogy a mi nemzetünknek mi is lehet a misszója. S úgy láttam történeteinkből s úgy látom mostani helyzetünkből, hogy nekünk az i g a z s á g é r t kell élnünk és küzdenünk, s a vallási, nemzetiségi és társadalmi osztályok közt az igazságot kell diadalra juttatnunk. S fennmaradunk, sőt szép jövő áll előttünk, ha mi rendeltetésünkhöz, az igazság szolgálatához hívek maradunk. Ha fájdalmasan is, nyiltan, nem vitatkozva a kérdés felett, hogy igazságosan-e, vagy nem, komolyan be kell ismernünk, hogy a világháború történelmi itéletében mi arról kaptunk végzést, hogy nemzetünk, mint imperium gyakorló nép, a világ közvéleményének akkori tanusága szerint, nem töltötte be elég híven azt a rendeltetését, mely az igazság, a nemzetiségek és a társadalmi osztályok közötti igazság érvényesítése szolgálatában reá várt. Ezzel szemben a román nemzet kapott egy felemelő ítéletet aspirációi elismeréséről s egy nagyszerű hivatást, hogy gyönyörű országában hívebben érvényesítse azt az igazságot, melynek körvonalait a kisebbségi jogok nemzetközi statuálásában rajzolták meg. Ma az a mi rendeltetésünk, hogy ennek a több, teljesebb igazságnak az érvényesítését kérjük. Semmi egyebet, csak ezt. Nem akarhatunk a magunk számára különleges helyzetet, csak osztatlan, egyforma jogokat, egyenlő elbánást s kulturális személyiségünk megfelelő kibontakozásának lehetővé tételét. Mindaddig, amíg ez be nem következik, vagyunk a szenvedő igazság, s ha bekövetkezik, leszünk a boldog igazság. A román népnek pedig az lesz az igazi dicsősége, hogyha az egész világ előtt példát statuál a népkisebbségi kérdések igazságos megoldásával. Az igazság eme alázatos szolgálata azonban nemcsak a mi rendeltetésünk. A szolgálatban egyesülniük kell elsősorban azoknak, akik életlehetőségeiket sem az erőben, sem a hatalomban nem kereshetik, hanem megújulásunkat az általános, összefogó emberiségi eszmények teljesebb érvényesülésétől várhatják. A szász közélet egyik vezető harcosa tette volt a háború fergeteges idejében a következő kijelentést: „Ember, nép, nemzet, nagy birodalmak és megint emberek vágyódnak, hogy a vérből virág keljen, hogy az emberi ész megtalálja azt az utat, amelyen ember ember mellett haladhat, anélkül, hogy az egyik a másikat a sáncba lökje. Legyen az az ut a társadalmi béke, az államok békéje, vagy az emberiség békéje”. Mindnyájunknak áldott rendeltetése keresni és megtalálni azt az utat, az igazság és békesség útját, mely a jelenvaló élet szakadékainál egy megértőbb jövendőhöz vezet. (...) A román közélet egy vezérharcosa a békeszerződések megkötése után azt mondta, hogy egy ezer éves per dőlt el ezzel. Mi azonban azt gondoljuk, hogy ezeréves pereskedések után igazán elérkezett az ideje annak, hogy megpróbáljuk a másik utat. Megpróbáljunk élni békességben egymás jogainak és érdekeinek becsületes elismerésében. Azt hisszük, hogy egy ilyen próba nem ezer év alatt ezt a természeti javakban annyira gazdag országot igazán áldott boldog szülei házzá tudná átváltoztatni, melynek oltalmazó fedele alatt a haza minden gyermeke megelégedettnek érezné magát. Mi azt hisszük, hogy e cél felé a közös találkozással, majd testvéri kézfogással az első lépést megtettük s igazán hozzákezdhetünk nagy rendeltetésünk feladatainak betöltéséhez.
Előbb a fűzfa volt meg. Olyan magas, mint a falu katolikus templomának tornya, de lehet, hogy alacsonyabb annál. Ezt csak azért nem tudni pontosan, mert abban a nagy és sűrű erdőben, amelyben a fűzfa állt, nem volt templom. Aztán terebélyes. Akkora teret takart a koronája, amekkorát egy vándorcirkusz takar falunapon egy falu közepén, de lehet, hogy kisebbet vagy nagyobbat. Ezt csak azért nem tudni pontosan, mert abban a nagy és sűrű erdőben sohase volt semmiféle cirkusz. Törzsének vastagsága két becsületes emberölnyi.
Ez a lehető legpontosabb adat, amelyet a fiú is, a
lány is igazolhatna, ha igazolnia kellene. Nem volt
mai gyerek az a fa. Aztán ép sem. Sebesült, szakadozott,
rojtikás volt a kérge. Szarvasok szaggatták meg
szarvaikkal többször is. Vezérágai vízszintesek voltak,
vagy majdnem azok. Vízszintezte már őket a fiú
is, a lány is, igaz, csak amúgy gyönyörű szemmel. Az
egyik vezérág kelet, a másik nyugat, a harmadik
dél, a negyedik észak. Vastagon mohás mind. A
vékonyabb ágak, valami ezeregy, a csillagok felé
húztak, mégis a földre néztek. Szomorúfűz volt,
letagadhatatlan. Vagy csak hasonlított hozzá? Ezzel
a lány se, a fiú se törődött még. Gyér, hosszú
szárú fű nőtt a koronája alá. Vaddisznók turkálták.
Bicskék, galagonyák, kökények, bodzák vették körül
úgy, hogy karcolás nélkül embernek megközelíthetetlen
volt.
Előbb a fűzfa volt meg, aztán a fiú. Gombát vagy
mit szedett abban az erdőben, amikor a fűzfára talált.
Megközelítette. Megölelte volna, de csak az
egyik karjával, aztán körbejárta. Felnézett rá. Fel a
tetős-tetejére. Megtetszett neki a fa, de még inkább a
környezete: az az eldugott, csendes, titokzatos hely.
Felnézett a fiú a fára még egyszer, aztán leült a tövé-
be. A hátát a törzsnek támasztotta. Három perc után
úgy érezte, hogy oldalra dőlhetne, el is aludhatna ott,
a lágyító csendben, de nem aludt el. Felállt, fogta
gombával tele kosarát, és indult hazafelé. Jövök én
még ide – ezt mondta magában.
Előbb a fűzfa volt meg, aztán a fiú, később a lány.
Az egyetemi hallgató. Vagy inkább a született háziasszony,
s ezt a barátnői mondták róla. Azt is mondták
még, hogy úgy utálja a számítógépet és a mobiltelefont,
mint a kocsmabüdös leheletű fiúkat, úgy, hogy
ne is lássa őket. Szamócát szedett egyszer abban az
erdőben, és már tele volt az ő egypohár nagy kosara,
amikor a fűzfára lelt. Meglátta, megnézte, megközelí-
tette azt a fát. Kosarát letette alája, s a fát megölelte,
aztán körbejárta. Felnézett rá, fel a tetős-tetejére.
Megtetszett neki a fa. A hely. A csend. A titokzatos
nyugalom. Rácsodálkozott a fára. Olyannak látta,
mintha egy királyt látott volna alattvalói gyűrűjében.
A szakadt törzset megsimogatta. Mosolygott. Aztán
mélyeket szívott a tiszta levegőből, és megint mosolygott.
Leült. A fa tövébe ült le. Egymásra tett nyújtott
lábbal támaszkodott a fa törzséhez, aztán eldőlt. A
bal oldalára dőlt. Egy kicsit hallgatózott. Szerette
volna kihallgatni a fűben szökdöső szöcskéket, ám
elaludt. El, de csak egyetlen percre. Aztán felállt, fogta
kosarát, és elindult hazafelé. Jövök én még ide –
ezt mondta magában.
Amikor újra az erdőben járt a lány, és újra csak
szamócát vagy mit szedett kicsi kosarába, akkor is
elment a fűzfához. Gallyat szakított az egyik erdei
fenyőről, s azt a fa tövéhez csinosította. Minek? Ki
tudja? Leült. Ott maradt valameddig. Nem dőlt oldalra.
Nem aludt el. Arra gondolt, hogy milyen jó lenne,
ha az a világ térne vissza egy pittyantásra, amikor az
erdők csendje uralt embert és állatot. A kis kosarára
pillantott, aztán felállt, és elindult hazafelé.
Amikor újra az erdőben járt a fiú, és őzlábgombát
gyűjtött, akkor a fűzfához is elment. Galagonyaágat
szakított, azt vitt a fához. A fenyőgally mellé fektette.
Leült, s a fenyőgallyról elmélkedett. Most nem dőlt
hanyatt, csak ült és ült ott valameddig, s nem hiá-
nyolta maga mellől a számítógépet. Később a kosará-
ra nézett, felállt, és megindult hazafelé.
A lány vadvirágot vitt a fűzfához, s azt azért vitte, mert megszerette a fát. A fenyőgally és a galagonya- ág mellé fektette a virágot. Egy kicsit megigazította mindhármat, most azonban nem ült le. Csak nézte, nézte a fenyőgallyat, a galagonyaágat, a vadvirágot, ahogyan ott egymás mellett fekszenek csinosan, szótlanul, és akkor elmosolyodott a gondolatra, hogy nem csak ő talált rá arra a fűzfára, hanem bizonyosan valaki más is.
A fiú katángvirágot vitt a fűzfához, amikor arra járt. Azért vitte, mert megszerette a fát. Azért vitte, mert erőnek erejével vonzotta békéje, csendje, nyugalma. És most már sokkal jobban meglepődött attól, amit látott, mint amikor csak a fenyőgallyat találta a fa alatt. Az most már színtiszta bizonyosság, hogy ide más is ki-kijár, nem csak én – gondolt az igazra, és letelepedett.
A lány egy kockás plédet vitt a fa alá. Találkozik-e már valakivel ott a fűzfa alatt? – így latolgatott. Rá- feküdt a plédre, hanyatt feküdt, felnézett az égre, és arra gondolt, hogy éjszakára is kint marad. Ebbe aludt bele. Hangos tücsökcirpelésre ébredt, aztán kicsit ijedten sietett hazafelé. A fiú kispárnát vitt a fához. Azt tervezte, hogy a feje alá teszi, ha ledől pihenni. Aztán úgy összezavarodott, amikor meglátta a plédet, hogy kiejtette a párnát a kezéből. Kicsit nedves volt a pléd, a fiú a napra terítette, úgy szárítgatta. Most nem ült le. Futva futott haza. Kezébe kapta vadászkését meg a kisbaltáját. Azzal tért vissza a fához. Rudakat nyesett oszlopnak. Ágakat oldalnak, tetőnek. Csillagvilágítá- sig dolgozott, el is fáradt, de felépítette a sátrat. A plédet a sátorba terítette, fejtől pedig odasimította a kispárnát, ámde nem gondolt arra, hogy kint alszik. A lány keze fejét megkarcolta az egyik tüskés szeder ága. Nem törődött különösképpen vele. Nem tö- rődhetett. Az ámulattól nem, mikor meglátta a sátrat ott a fűzfa alatt. Lecövekelt, aztán megindult. Közeledett a sátorhoz. Percek múlva térdre ereszkedett, majd bemászott a sátorba. Senki se volt odabent, de bent volt egy pléd és még egy, bent volt egy kispárna és még egy. Nézelődött a lány, nézelődött, és úgy feküdt hanyatt, hogy nem tudta, hogyan. Aztán a bal oldalára dőlt. Legyen, aminek lennie kell, ő biztosan megvárja azt a valakit, akivel már találkoznia kellett volna.
A fiú bal arcát karcolta véresre az egyik bicske tüskés ága, de nem törődött vele, mert nem törődhetett. Kevés az, hogy nem hitt a szemének, amikor megpillantotta az alvó lányt a sátorban. Bebújt, a lány mellé feküdt háttal, hangtalan, és még nem gondolt ölelésre. Elaludt. A lány ébredett fel elsőnek. Boldog volt, hogy megláthatta végre, akit már nagyon látni akart, de még ő sem gondolt csókra, ölelésre…
A lány vadvirágot vitt a fűzfához, s azt azért vitte, mert megszerette a fát. A fenyőgally és a galagonya- ág mellé fektette a virágot. Egy kicsit megigazította mindhármat, most azonban nem ült le. Csak nézte, nézte a fenyőgallyat, a galagonyaágat, a vadvirágot, ahogyan ott egymás mellett fekszenek csinosan, szótlanul, és akkor elmosolyodott a gondolatra, hogy nem csak ő talált rá arra a fűzfára, hanem bizonyosan valaki más is.
A fiú katángvirágot vitt a fűzfához, amikor arra járt. Azért vitte, mert megszerette a fát. Azért vitte, mert erőnek erejével vonzotta békéje, csendje, nyugalma. És most már sokkal jobban meglepődött attól, amit látott, mint amikor csak a fenyőgallyat találta a fa alatt. Az most már színtiszta bizonyosság, hogy ide más is ki-kijár, nem csak én – gondolt az igazra, és letelepedett.
A lány egy kockás plédet vitt a fa alá. Találkozik-e már valakivel ott a fűzfa alatt? – így latolgatott. Rá- feküdt a plédre, hanyatt feküdt, felnézett az égre, és arra gondolt, hogy éjszakára is kint marad. Ebbe aludt bele. Hangos tücsökcirpelésre ébredt, aztán kicsit ijedten sietett hazafelé. A fiú kispárnát vitt a fához. Azt tervezte, hogy a feje alá teszi, ha ledől pihenni. Aztán úgy összezavarodott, amikor meglátta a plédet, hogy kiejtette a párnát a kezéből. Kicsit nedves volt a pléd, a fiú a napra terítette, úgy szárítgatta. Most nem ült le. Futva futott haza. Kezébe kapta vadászkését meg a kisbaltáját. Azzal tért vissza a fához. Rudakat nyesett oszlopnak. Ágakat oldalnak, tetőnek. Csillagvilágítá- sig dolgozott, el is fáradt, de felépítette a sátrat. A plédet a sátorba terítette, fejtől pedig odasimította a kispárnát, ámde nem gondolt arra, hogy kint alszik. A lány keze fejét megkarcolta az egyik tüskés szeder ága. Nem törődött különösképpen vele. Nem tö- rődhetett. Az ámulattól nem, mikor meglátta a sátrat ott a fűzfa alatt. Lecövekelt, aztán megindult. Közeledett a sátorhoz. Percek múlva térdre ereszkedett, majd bemászott a sátorba. Senki se volt odabent, de bent volt egy pléd és még egy, bent volt egy kispárna és még egy. Nézelődött a lány, nézelődött, és úgy feküdt hanyatt, hogy nem tudta, hogyan. Aztán a bal oldalára dőlt. Legyen, aminek lennie kell, ő biztosan megvárja azt a valakit, akivel már találkoznia kellett volna.
A fiú bal arcát karcolta véresre az egyik bicske tüskés ága, de nem törődött vele, mert nem törődhetett. Kevés az, hogy nem hitt a szemének, amikor megpillantotta az alvó lányt a sátorban. Bebújt, a lány mellé feküdt háttal, hangtalan, és még nem gondolt ölelésre. Elaludt. A lány ébredett fel elsőnek. Boldog volt, hogy megláthatta végre, akit már nagyon látni akart, de még ő sem gondolt csókra, ölelésre…
Januárban két előadással örvendeztette meg a marosvásárhelyi Gruppen-Hecc a szászrégenieket. A Lecsó MacsÓ és egyéb zöldségek című kabaré- előadásban fellépett Nagy István, Kárp György, Henn János, László Zsuzsa, Csiki Hajnal és Fodor Piroska. A jelenetek szövegét Molnár Tibor és Nagy István írta.
(FÁBIÁN ANDRÁS GY.)
A
marosvécsi Kemény János Általános Iskola módszertani közössége
szervezte meg idén február 4-én a mesemondó verseny körzeti
szakaszát a második osztályos tanulók számára. Béres Imola
igazgatónő, köszöntve az egybegyűlteket, elmondta, örömére
szolgál, hogy immár hatodik alkalommal lehetnek házigazdái a
mesemondó verseny Régen környéki szakaszának. Hangsúlyozta a
mese, a mesélés fontosságát: „A mese az, ami bennünk él.
Mindenkiben él egy mese. A mesét – ha írod, ha olvasod, ha
hallgatod – te éled át. Mert te magad is mesévé válsz arra az
időre. Akinek a lelkéből a mese tud valóságot formálni, sokkal
színesebb életet tud élni, mint azok, akik már nem tudnak a
képzelet szárnyán repülni.” Majd sok sikert kívánva
hozzátette: „Legyen áldás a meséden, és legyen a meséd áldás
mindenki számára!”
Mera
Ilona tanítónő kiemelte, hogy a mesemondás elsődleges célja a
szórakoztatás, hiszen a népmese előadását a mesemondóval
együtt a hallgatók is aktívan átélik és élvezik. Továbbá
elmondta, meg van győződve, hogy aki eljött, mind nagyon szépen
tud mesélni, és a felnőtteket is a mesevilágba varázsolja. Ehhez
kívánt a tanulóknak sikeres mesemondást.
A
versenyre kilenc iskolából érkeztek az ügyes mesemondók: a
szászrégeni Petru Maior Műszaki Középiskolából, a magyarói
Palkó Attila Általános Iskolából, az Üvegcsűri Általános
Iskolából, a Beresztelki Általános Iskolából, a Bátosi
Általános Iskolából, az Alexandru Ceuşianu Általános
Iskolából, a Tancsi Általános Iskolából, a Fickói Általános
Iskolából, a helyi Kemény János Általános Iskolából.
A
verseny a Lúdas Matyi történetének keretébe ágyazva zajlott,
amelybe bevonták a kicsi mesemondókat is, akik különböző
feladatokat végeztek el, hogy segítsék Lúdas Matyit a háromszori
adósság törlesztésében. Győri Attila tanító Lúdas Matyi
szerepében, Zsigmond Tünde tanítónő Döbrögiként teremtett
vidám hangulatot, megnevettetve a jelenlévőket. Vita Piroska és
Mera Ilona tanítónők a gyerekeknek segítettek megoldani azokat a
feladatokat, amelyekkel Lúdas Matyi visszaadta Döbröginek a
tartozását: a három verést. Az izgalmas, feledhetetlen
pillanatokat Nagy Enikő aligazgatónő örökítette meg. Közben a
szeretetvendégség sem maradt el, így részesülhettünk a finom
kalácsból, ízletes csörögéből.
Az öt
tagból álló zsűri a tanulók teljesítményét megadott
szempontok alapján pontszámokkal értékelte, majd a pedagógusok,
szülők, valamint versenyzők előtt is kifejtette véleményét.
Mátyás
Erzsébet tanítónő, továbbra is biztatva a gyerekeket,
megdicsérte őket, kiemelte a szép és felemelő pillanatokat,
amelyekben mindenkinek része volt. Elmondta, hogy a versenyről
mindenki győztesként térhet haza, hiszen egymástól tanultak és
lelkiekben gazdagodtak.
Zsigmond-Székely
Edith magyartanár az eredményhirdetés előtt megerősítette, hogy
a mese, a mesemondás ideje soha nem jár le – szerencsére. Mesére
mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a
varázslatra, a borzongásra, a csodák átélésének élményére.
Rendkívül fontos a gyermek fejlődésében a mese, így gazdagodik
a fantáziája, bővül a szókincse; ugyanakkor a mese szereplőivel
azonosulva átélhet különböző helyzeteket, átlát emberi
kapcsolatokat, együttérez a hősökkel, felismeri a rosszakarókat.
A mesék tehát nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is: az életre
tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak, és segítik a
személyiség fejlődését. Ezért kéri a tanulókat, olvassanak
minél több mesét, hogy sikeres, magabiztos felnőttekké váljanak.
Zsigmond-Székely
Edith a zsűri elnökeként felolvasta a nyertes tanulók nevét, és
zsűritársai, Mátyás Erzsébet, Vajda Ella, Farkas Elza, Nagy-
Lőrincz Anna nevében is gratulált a sikerhez. A versenyen részt
vett 22 tanuló közül az első három díjazott képviseli Régent
és körzetét Marosvásárhelyen, a megyei szakaszon. Az I. díjat
Szász Kriszta-Melissa kapta a Fickói Általános Iskolából,
Toth-Pál Melinda tanítónő készítette fel. A II. díj Dobai
Szendéé, aki Dénes Réka tanítónő tanítványa az Alexandru
Ceuşianu Általános Iskolában. A III. díjas Faur Erika, a Petru
Maior Műszaki Középiskola tanulója, Kiss Dána tanítónő
diákja.
Dicséretben
részeszült négy tanuló: Iván Evelin Angyalka a Petru Maior
Műszaki Középiskolából, Tanko Monika Martha a Bátosi Általános
Iskolából (Urban Ágota-Zita tanítónő készítette fel), Mester
Zsolt az Alexandru Ceuşianu Általános Iskolából és Szász
Eliz-Viktória, a Fickói Általános Iskola tanulója.
A
mesemondó verseny támogatói: Marosvécsi Polgármesteri Hivatal, a
Katona Kft., a Timko kenyérüzlet és a szülők. Köszönjük
szépen a támogatást.
Ötletes
tervezéssel, vidám percekkel fűszerezve a tanítók módszertani
közössége, valamint az iskola vezetősége sikeres mesemondó
versenyt szervezett.
(ZSIGMOND-SZÉKELY
EDITH - magyartanár)
(MERA
ILONA - tanítónő)
Szerkesztőség
Alapító tagok:
Adorjáni László, Csernátoni József, Demeter József, Pakó Benedek, Márk Endre +
Újságtanács:
Bözödi Sándor, Csernátoni József, Fábián András György, Nagy F. Atilla, dr. Zsigmond Zsolt.
Főszerkesztő: Fábián András György
Szerkesztőbizottsági tagok:
Balla Árpád, Kiss-Miki Melinda, Nagy F. Atilla, Nemes Árpád, Szabó Antal, Székely Rozália.
Adorjáni László, Csernátoni József, Demeter József, Pakó Benedek, Márk Endre +
Újságtanács:
Bözödi Sándor, Csernátoni József, Fábián András György, Nagy F. Atilla, dr. Zsigmond Zsolt.
Főszerkesztő: Fábián András György
Szerkesztőbizottsági tagok:
Balla Árpád, Kiss-Miki Melinda, Nagy F. Atilla, Nemes Árpád, Szabó Antal, Székely Rozália.
Legolvasottabbak
-
Egy se veled, se nélküled kapcsolat Karinthy Frigyesért gyermekkorom óta rajongok. A magánéletéről azonban egészen gimnáziumig nem...
-
A mai értelemben vett Szászrégen az egymással összeépült, majd 1926-ban közigazgatásilag is egyesített Szász- és Magyarrégent , ...
-
2018. március 2-án a Kelekótya zenekar gyerekkoncertet tart Marosvásárhelyen a Jazz&Blues Club-ban. A Kelekótya egy...
Címkék
- „A mese maga az élet”
- „Fordulj kedves lovam napszentület felé…”
- „Mi lesz veled
- 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója
- 2017. május
- 2018. március
- 21. Marosvásárhelyi Napok
- 500 éves a reformáció
- 60 éves a Marosvásárhelyi Rádio
- A cékla
- A Görgényi Református Egyházmegye templomai (34.)
- A Görgényi Református Egyházmegye templomai (35.)
- A Görgényi Református Egyházmegye templomai (36.)
- A Görgényi Református Egyházmegye templomai (39.)
- A gyömbér
- A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA SZÁSZRÉGENBEN
- A marosvécsi iskola története 1848-ig (1.)
- A marosvécsi iskola története 1848-ig (2.)
- A marosvécsi iskola története 1848-ig (3.)
- A marosvécsi népoktatás kezdetei
- A Mosolygó karácsonytól az emlékszobáig
- A Szászrégen és Vidéke márciusi kérdései
- A Szászrégen és vidéke története
- A Viszkis Szászrégenben
- Ács Klára
- ADY GYÖNGYVÉR MAGYARTANÁR
- Agerpres
- Agrovilág
- alapszabályzat
- Alkotóműhely
- ANL - lakás
- Aquaserv
- Arany János
- Ariel
- Azomures
- Babeș-Bolyai Tudományegyetem
- Balázs Csaba
- BARICZ LAJOS
- BARTHA JÓZSEF
- BENKŐ MIHÁLY
- Bigámia
- Bigámia – Szászrégenben
- Bikini koncert Marosvásárhelyen
- BIRÓ SÁNDOR LÁSZLÓ LELKIPÁSZTOR
- Bod Péter
- Bodi Barbara
- Bodolai Gyöngyi
- Borbély László
- Böjte Andor Vilmos
- BÖJTE CSABA
- Böjte Lídia
- Bözödi tó
- CFR
- Család
- Csép Éva Andrea
- Cserkészet
- CSERNÁTONI JÓZSEF
- Csíki Sör
- Csíksomsólyi bucsú
- Csillag
- Demény Péter
- DEMETER JÓZSEF LELKIPÁSZTOR
- Demeter Mária
- Dénes József
- Diákfesztivál
- Diáknapok
- Dió ház
- Doba Éva
- Dr. Barabási Károly
- Dr. Szabó Béla
- Egészségügy
- Égjen a láng
- Egy Fa
- Egy se veled
- Egyetem
- Egyetemi nyílt nap
- Egyház
- emberke?”
- Emlékeim
- érdekesség
- Erdély
- Erős Csaba
- Etikett
- Eugen Nicoară Művelődési ház
- Fábián András GY
- FÁBIÁN ANDRÁS GY.
- FÁBIÁN ANDRÁS GY. FŐSZERKESZTŐ
- Fábián Gizella
- Fazakas Tibor
- Fesztivál
- Formove
- Fotóriport
- Görgényszentimre Kastély
- Gruppen Hecc
- Gyakorlat
- Gyere az erdőre
- gyerekek!
- Gyerekfoglalkozás
- Gyerekműsor
- György Imola és György Zsolt
- hagyma
- Hagyományőrző rügyecskék
- Hahota
- Hallgatnak a Kárpátok
- Háromszék Táncegyüttes
- Haza
- HáziPatika. hobbikert.hu
- Heveder zenekar
- hír
- Hírdetés
- hogy...?
- Humana Regun
- humor
- III. Tánc a táncban néptánctalálkozó
- Ima a gyermekekért
- Imets László metszete
- INS
- iskola
- Ismét színpadon a Mosolyalbum!
- Istenszéke
- Ivácson László
- IX. Égjen a láng
- Jánosi Tamás
- Jazz&Blues Club
- K. Nagy Botond
- KAJCSA JENŐ
- Kalapács József
- Kamarazene
- KÁRÁSZ IZABELLA
- Karinthy Frigyes
- KARINTHY FRIGYES ÉS BÖHM ARANKA VIHAROS HÁZASSÁGA
- Kelekótya Gyerekkoncert
- Kemény János Művelődési Társaság
- Kemény kastély
- Képviselőház
- Kerek Erdő
- Ketten a neten
- Kezdetben volt a szó és a költő lelke lebegett felette…”
- Kezdődnek a Marosvásárhelyi Magyar Filmnapok
- Ki is a kis herceg?
- Kikelet
- Kiss Éva
- KISS- MIKI MELINDA
- KISS-MIKI MELINDA
- Kistehén és Elefánt koncert
- Kommunikáció
- Koncert
- konfirmandusok
- kongresszus
- Kormány
- Kökéndy Ákos
- Könyörgés húsvéthoz
- könyvbemutató
- Könyvbemutató a DIO-Házban
- Kőrösi Csoma Sándor
- Köszöntsd a nőket!
- Közösségépítők
- Kult. Enciklopedia
- Kultúra
- Kultúrpalota
- KUN LÁSZLÓ NY. TANÁR
- Légiforgalom
- Légy te is ott!
- Literatura.hu
- Lord Robert Baden-Powell utolsó üzenete a cserkészvezetőkhöz
- Lucian Blaga Műszaki Középiskola
- Lucian Blaga Technológiai Líceum
- Lurkó Bürze
- Magyar költészet napja
- Magyari Hunor – A Görgényi Református Egyházmegye templomai
- MAGYARY LEVENTE
- MAGYARY LEVENTE ÖREGCSERKÉSZ
- Majális
- Makkai Alpár
- Márai Sándor
- Március 15
- Március 8
- MARJAI ÉVA
- Márk Endre
- Maros megye
- Maros Megyei Tanács
- Marosművészegyüttes előadóterme
- Marosvásárhely
- Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum
- Marosvécs
- MÁRTON BEÁTA-RENÁTA
- Matematika
- Matematika érettségi felkészítő - 2017
- Mediafax
- Mediatica
- Megmaradni
- Megszólalnak a kövek
- MEK
- Mementó
- Menyei Ildikó
- MERA ILONA
- Mert a magyar film érték és a mozi közösségi élmény!
- Mesélő évek
- mesemondó
- Mezőerked
- Mezőgazdaság
- Mezőörményes
- MEZŐSEPTÉR
- Mózes Edith
- Műkedvelő színjátszás
- Nagy András
- Nagy emberek tanításai (5.)
- NAGY ENIKŐ (az RMDSZ Disznajói Nőszervezetének elnöke)
- Nagy F. Atilla
- Nagy Ildikó
- Nagy József Levente
- Nagy szülötteink
- népdalvetélkedő
- Népújság
- Nevessünk együtt
- Nőnapi-buli
- Nyitott kapuk napja
- Oktatás
- Operett Gálaest
- Orhidea Vendéglő
- Oszvald Marika
- Ökumenikus Világimanap
- Pályázat
- PAPP GYÖRGY LELKIPÁSZTOR
- Parlament
- Peller Károly
- Péter Ferenc
- Petőfi Sándor nemzetközi felolvasómaraton 2018
- Politika
- Porcsalmi Bálint
- Protokoll
- RÁD ANITA
- Radu Țuculescu
- RÁKOSSY ZOLTÁN LELKIPÁSZTOR
- Reichenberger Iringó
- Réthy István
- RMDSZ
- RMDSZ Nőszervezet
- Romániának volt a legnagyobb arányú lakosságvesztése az EU-ban
- Roming
- Roncsautóprogram
- Sapientia
- se nélküled kapcsolat
- Sons Of Attila R.C.
- Süket mama balladája
- Szabad Sajtó
- Szabó Előd
- SZABÓ LŐRINC
- Szájkaraté
- SzájKaraté Márk Endrével
- Szászrégen
- Szászrégeni RMDSZ
- Szebb világról álmodom
- Székely Ferenc
- SZÉKELY JÓZSEF BOTOND LELKIPÁSZTOR
- Székely Levente
- Székely Rozália
- Szerencsekrajcár Szászrégenben
- Szeressük egymást
- Szilveszter Zoltán
- színház
- Szorvány
- Sztájk
- sztrájk
- születésnap
- Találkoztak
- Tanulni kell…
- templom
- Tervek Szászrégenben
- TesoOK Jutalom Koncert
- tirgumures.ro
- Tisztújítás
- Titán zenekar
- Tudta
- Új Akropolisz- Kulturális Közhasznú Egyesület
- Vajda György
- VAJDA GYÖRGY – NÉPÚJSÁG
- Vajda János
- Válaszok a Szászrégen és Vidéke februári kérdéseire
- Válaszok a Szászrégen és Vidéke januári kérdéseire
- Választmány
- Való Világ
- VÁSÁRHELYI JÁNOS
- Vers
- Verseny
- Vibe
- vicc
- VINCZELLÉR GÁBOR LELKIPÁSZTOR
- Viselkedéskultúra
- Vita Edith Judith
- VITA PIROSKA (Disznajó)
- VITA PIROSKA TANÍTÓ
- Vízi Imre
- Vízszolgáltatás
- Waldorf pedagógiai előadás
- Wikipédia
- X-Faktor
- XIX. évfolyam 2. (216) szám
- XIX. évfolyam 3. (217) szám
- XIX. évfolyam 4. (218.) szám
- XIX. évfolyam 5. (219.) szám
- XIX. évfolyam 6. (220.) szám
- XVIII. évfolyam 11. (213) szám
- XVIII. évfolyam 2. ( 204) szám
- XVIII. évfolyam 3. (205.) szám
- XVIII. évfolyam 4. ( 206) szám
- XX. évfolyam 3. (229.) szám
- Zene
- Zsigmond Sándor
- ZSIGMOND-SZÉKELY EDITH
Üzemeltető: Blogger.
Archívum
-
▼
2017
(124)
-
▼
február
(10)
- Mesemondók Marosvécsen
- Máskor légy te is ott! - Gruppen-Hecc-kabaré
- A fiú, a lány és a fűzfa
- A mi rendeltetésünk
- Ifjú hagyományőrzők, nyelv-ápolók Szászrégenben
- … szívedbe békét és mosolygást …
- Ülésezett az RMDSZ szászrégeni szervezetének válas...
- Visszapillantó - MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÓ TALÁLKOZÓK
- Őrhelyen gyújtott jeltüzek - KÖNYVBEMUTATÓ A DIÓ H...
- Péter Ferenc az RMDSZ Maros megyei szervezetének ú...
-
▼
február
(10)