Marosvécs első írásos említése 1228- ból való, mely arról tudósít, hogy II. Endre elvette a felesége, Gertrudis királyné elleni összeesküvésben részt vevő Kacsics Simontól a várat, birtokait, és Tomaj Dénesnek, a Bánffy család ősének adományozta. A Bánffyaktól Mátyás király veszi el 1467-ben, s adja Ungor Jánosnak. Ettől kezdve a tulajdonosok sűrűn váltogatják egymást: Szobi Mihály, Werbőczy István (aki a hagyomány szerint a marosvécsi várban írta meg a Tripartitumot), Balassi János, Kendy Ferenc, Báthori Zsigmond, Bocskai István. Kemény Jánosnak II. Rákóczi György adományozta a várat 1648. november 28-án, s ettől kezdve a vár és a birtok 300 évig a Kemény család tulajdonában volt. Báró Kemény János (1903-1971) író, lelkipásztor, az erdélyi magyar kultúra legnagyobb mecénása, a „jóság embere” 1926-tól 1944-ig minden nyáron marosvécsi kastélyában szervezte meg a Helikon-találkozót. 1921. augusztus 9-14. között a szolgálatot, a missziói munkát komolyan vevő kilenc lelkipásztor megalapította a Vécsi Szövetséget. Marosvécs az 1920-as éveket követően a hit és irodalom, a kultúra és az erdélyi kegyesség bölcsője volt.

A marosvécsi református templom a vár közelében egy magaslaton áll. A szentély-hajó térfűzésű templomhoz a hajó déli oldalán portikust emeltek a későbbiekben. A 130 cm vastag falú, folyami kőből épült templomfalat a hajóban öt (3+2), a szentélyben három félköríves záródású ablak töri át. A déli és a nyugati, kőből faragott ajtókeretek csúcsíves formái gótikus kőfaragványokra emlékeztetnek. A téglalap alaprajzú hajó és a közel azonos szélességű, fél nyolcszög záródású szentély hevederívekkel tagolt boltozattal fedett. A vakolt boltozatra rátétes stukkódíszítés készült. A járószintet a hajóban és a szentélyben is négyzet formára szabott kőlapokkal képezték ki.

Az írott források, a templomban található feliratok, illetve az épület építészeti vizsgálata alapján a következő építéstörténet vázolható: a templomot II. Kemény Simon báró és özvegye, Vay Anna (+1736) építtette 1727-ben. Az írott forrásokban többször is említenek korábbi templomot. A kutatás további feladata annak tisztázása, hogy a korábbi templom falaiból vagy kőfaragványaiból használtak-e fel elemeket az új templom építésénél.

A templom berendezésének legkorábbi eleme a szószékkorona. Felépítését, díszítését tekintve a XVII. század végén, a XVIII. század első harmadában készült. Bizonyára még a korábbi templomhoz tartozhatott, és 1727-ben, az új templom építésekor került jelenlegi helyére.

Az egymanuálos, hatregiszteres orgona 1757-ben Johannes Hahn nagyszebeni műhelyében készült („Johannes Hahn fecit Cibini 1757”). Egyetlen változtatás: 1956-ban Mesnyi János a fúvójavítás alkalmával a kézi fújtatást lábfújtatásra alakította át.

Az erdélyi rokokó templombelsők egyik legszebb példáját alakították ki a XVIII. század második felében, 1768- 1770 körül. A levéltári adatok és a templomban található feliratok alapján a megrendelő Kemény Simonné Vay Anna unokája, III. Kemény Simon és első felesége, Wesselényi Polixénia (+1764) „DÁMVAD A’ SIRENNEL, HOGY ÖSZVE KÖLTEZETT,/ AZ ISTENT TISZTELNI, HIVEN IGYEKEZETT,/ AZÉRT E’ MUNKÁN IS É KÉT SZÍV EGGYEZETT”, valamint másodikfelesége, gróf Vas Kata .„KÖNYHOLLATÁSI KÖZT MIDŐNÉPITENÉ / DÁMVAD E ’ TEMPLOMOT S ’ AZZAL ENYHITENÉ/ ISTENE TETTZÉSÉT MERT ESZÉBE VETTE/ AKI GROFF VAS KATÁT ELEIBE TETTE”

A boltozatra és hevederívekre stukkó rátét került, a kartusokban figurális díszítéssel, körös-körül gazdag plasztikájú roccaille-okkal, címerpajzzsal, feliratos szalaggal és geometrikus díszekkel.

A református ikonográfia iskolapéldájával találkozunk a templombelső kiképzésénél. A központi kartusokba foglalt három allegorikus képecske előképe az 1745-ben napvilágot látott Liliomok völgye című áhítatos könyv metszetei között található.

A templom egységes, mai napig fönnmaradt mellvédes padjai szintén a XVIII. század utolsó harmadában készülhettek. A sajátos díszítés és készítéstechnikai jegyek alapján Barátosi Balog Mihály nevéhez köthető. A fenyőfa, juharfa és hársfa felépítésű padok mellvédjeire faragott rátét díszítések készültek. A díszítések előképeként a fent elmített Liliomok völgye című könyvecske egy metszete, és a szószékkosáron is előforduló, az Énekek énekéből idézett három vers képi megjelenítése szolgált.

A templom berendezésének két kiváló darabja a kőből faragott szószékkosár és az íve sen e lőr ehaj ló bábkorlátos nyugati karzatmellvéd. A környék templomaiban szokatlanok a nemes, márványrajzolatú, szürke kőből faragott, aranyozással és festéssel d í sz í te t t i lyen nemű műalkotások. Bizonyára a karzat felépítését követően festhették át a korábban fekete színvilágú orgonaszekrényt, összhangba hozva a karzat szürkés színvilágával. Figyelemre méltó a déli bejárati kapu neogótizáló, rakott, intarziás ajtószárnya. A diófa alapfelületű, tömbmozaik technikával díszített intarziás berakás a XV. század végén, XVI. század első felében készült Segesvár környéki asztalosmunkákat követi.

A templom nyugati falától nem messze található a kőtalapzaton álló, zsindellyel fedett harangláb. Kőtalapzatába másodlagosan faragott kőelemek, ablakszárkövek kerültek beépítésre. A kőtalapzatra épített harangláb többszöri átalakításon esett át. Központi függőleges gerendáján egy XIX. századi felirat néhány betűje „D ... M ... C ... M ... T ... A” és az évszám első három számjegye „185 .” azonosítható. A kisharang 1586-ból való, felirata: „Vechi fieri fecit1586. Johannes Ratz praefectus arcis. Noe bixen maister Gosmich”. Az I. világháború ideje alatt elveszett régebbi kisharang helyébe a gyülekezet 1922-ben közadakozásból öntetett újat.

A Marosvécsen szolgáló lelkészek névsora: Ercsei János 1743, Jantsó József 1749–1785, Boros György 1788–1793, Incze István 1794–1820, Korondi János 1821–1864, Péterffi Ferenc 1864–1914, Kiss Ferenc adminiszt ráló lp. Holtmarosról 1915–1919, Csiki István 1919–1925, Olajos László 1925–1935, Szabó Sámuel 1936–1968, Székely József 1936–2004, Benkő Mihály 2004 –.

(BENKŐ MIHÁLY -lelkipásztor)

(Magyari Hunor – A Görgényi Református Egyházmegye templomai)