Szabadság,
te drága, embereknek kincse,
Nélküled
az életünk tán semmit sem érne.
Napjainkat
szebbé teszed, könnyedebben élünk,
És ha
szívünk hittel teli, semmitől sem félünk.
De
életünket a világ bánattal emészti,
Arcunkról
a mosolyt lefelé íveli.
Szomorúság,
csalódás, gyakori érzések,
Az
ember már azt hiszi, vége van mindennek.
Pedig
ha a világ helyett Istenre tekintünk,
Szívünk
örök fényben csillog, addig, amíg élünk.
Hitünk
által jobbá válunk, más irányt vesz éltünk,
Elfeledjük
a rosszat és megtisztul a lelkünk.
Szívünk-éltünk
megtelik így derűs nyugalommal,
Biztosabban
harcolunk a szembe jövő rosszal.
Életünkben
boldogság lesz, mosoly az arcunkon,
Lelkünk
pedig ragyogni fog a benne levő jótól.
(MÁRTON
BEÁTA-RENÁTA - Lucian Blaga Műszaki Középiskola diákja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése