1. Oktatás a reformáció előtt

   A reformáció előtti korszakban alacsony volt az írástudó emberek száma. A kor követelményei nem tették szükségessé egy szélesebb iskolahálózat létrehozását. Az egyházi intézményekben, uradalmi központokban, majd később a városokban viszont szükség volt olyan írástudó emberekre, akik biztosítani tudták ezek működését, jogi képviseletét. 

  

  A katolikus parókiák, plébániák és a dékánátus mellett szervezett iskolákban szóbeli oktatásban ré- szesítették az erre kiválasztott gyermekeket, akik így elsajátították a szertartás rendjét, megtanulták az egyházi énekeket és a vallási alapismereteket. Írniolvasni már ritkábban tanították az ifjakat. Az értelmesebbek, fogékonyabbak a káptalani iskolákban nyertek magasabb képzést, miután pappá szentelték őket.

 2. Egyházi oktatás a reformáció után 

  A lutheri reformáció az oktatás terén is gyökeres változásokat hozott. Luther Márton követői, az evangélikusok és a kálvinisták is igen fontosnak tartották a Szentírás tekintélyének a visszaállítását. A reformáció szemléletében Isten közvetlenül Igéjében, Szentlelke által szól az emberekhez. Ebből a tézisből következik, hogy a Bibliát ne csak a latinul értő papok olvassák, hanem hozzáférhető legyen mindenki számára. Fontos tehát az anyanyelvű Biblia nyomtatása és terjesztése, valamint az anyanyelvű oktatás megszervezése. Luther Márton behatóan foglalkozott a neveléselmélettel is. Pedagógiai felfogásában szükségesnek tartotta magasabb képzettségű teológusok felkészíté- sét, akik eredetiben olvashatják a Bibliát és grammatikai, dialektikai, retorikai tudásuk alapján prédiká- ciókat tudnak szerkeszteni. A köznép számára viszont elegendő az anyanyelven való írás-olvasás elsajátítása, így mindenki saját nyelvén olvashatja és értelmezheti a Bibliát. Ennek érdekében minden helységben iskolát kellett szervezni, külön a fiúk és külön a lányok számára. 

   Luther felfogásában az iskola az egyház virágoskertje, tehát nagy figyelmet kellett fordítani az oktatás megszervezésére. A reformáció szellemében fogant intézkedések nyomán a XVI. században vidékünkön, a Felső-Maros mentén is megjelentek az első falusi iskolák. El kell mondanunk, hogy a reformáció következtében elkezdődött a katolikus egyház megújulása is. 

  

   Az 1545–1563 között tartott tridenti zsinat szellemében megkezdődött a katolikus egyház szervezeti átalakítása és az iskolahálozat kiépítése. A Felső- Maros mentén a reformáció az 1560-as években kezdett terjedni. Magyaróra Bánffy Gábor és Boldizsár hozott református papot, és a jobbágy gyermekek számára iskolát alapítottak. Magyarón az iskolamestert név szerint 1587-ben említik először, amikor egy adásvételi szerződésben, közbíróként odakerült Vásárhelyi Mihály neve után iskolamesteri titulusa: „Mihály Deák Vásárhely mogioroy schola mester”. 

  

  Vidékünkön az unitárius vallás is terjedni kezdett. Az új vallás pártfogója Hagymási Kristóf, a vécsi vár ura és az uradalom birtokosa volt. Hagymási a „cuius reguo, eius religio” elve alapján nemcsak Vécsen, hanem a várhoz tartozó szász falvakban is terjesztette Dávid Ferenc tanait. A várúr által Alsóidecsre hozatott szász pap, Bernard Jakobinus a scholában is tanított. Hagymási Kristóf halála után (1577. március 6.) Vécsen is a kálvinista egyház erősödött meg. 

  1583- ban a szászrégeni, az alsóidecsi és a felsőidecsi lelkészek a fejedelemnek panaszolták, hogy néhány nemes, akiknek birtokain a káptalan lelkészei szolgáltak, elűzték a papokat, a helyükbe mást hívtak, a nekik járó tizedet elvették, az istentiszteletek tartását ellehetetlen0tették. A fejedelem – Báthori István – helyreállította a dékán és káptalan joghatóságát, és figyelmeztette a nemeseket az egyház anyagi javainak sérthetetlenségére. A fejedelem a felszólítást a marosvécsi uradalom prefektusaihoz és a marosfelfalui nemesekhez intézte. 1648 után Vécs a Görgényi Református Egyházmegye anyaegyháza (megyéje). 

(KUN LÁSZLÓ NY. TANÁR)