Szeretet – ez a szó Isten legbecsesebb ajándéka. A világot, az embereket, a valamennyi élőlényt összetartó szent erő, aranyhíd, mely a legveszélyesebb szakadékok fölött is biztosan elvezeti az embert az embertársához. Sokszor dúdolom magamban a közkedvelt dalt, mely egyszerűen, ugyanakkor nagyon pontosan fejezi ki e szó lényegét – szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs, ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs. Bizony nincsen. 

    Megléte boldogságot áraszt, megelégedéssel tölti el lényünket. Ott csillog a szemben, ott ragyog az arc mosolyában, még a ráncos arcot is kedvessé vará- zsolja, átmelegíti szavunkat, barátságossá egyenesíti mozdulatainkat. Erős kisugárzása van – kellemessé teszi környezetünket A szeretet, az összetartás létfontosságú az élet fenntartásában valamennyi ember- és állatközösségben. Ez különösen az emberi családra vonatkozik, minthogy az állatok esetében mintaszerű az összetartás. Az emberi családban megkapó látvány a boldogan mosolygó édesanya, ölében az édesen gügyügő kisbabával, mellettük a derűs édesapa, előttük a pajkosabb játszó csemeték. Ugyanígy felemelő kép például a cica-, kutyamama az aranyos kölykökkel, nemkülönben a fiókáit etető, védő madár és így tovább. Mélységesen megrendítő, feháborító és elíté- lendő, ha egy családban gonosz erőszak teszi tönkre az együttélést. 

   

     Korunkban véres háborúk dúlnak, elvakult, elördögült vezetők bömbölik a gyűlöletet, pedig csak a józan ész s főleg az igaz szeretet jelent örömet, segít a bajok megoldásában. Tehát: szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs, ennél szebb szó, hogy szeretet – a nagyvilágon nincs. 

KAJCSA JENŐ