Sokszor voltunk együtt hajtóvadászaton a magyarrégeni Bartha Jánossal. Jól ismertük egymást. Egy alkalommal Jancsi dr. Kántor Imre bőrgyógyászszal (Imre nem volt vadász, ő vezette a kocsit), valamint Jancsinak az egyik vadász barátjával, aki a Căliman vendéglő fölötti emeleten lakott (a vendéglő- ben sokszor poharaztak együtt), elmentek vadászni. Vadászás közben pihenőt tartottak, a földön ülve beszélgettek. A vadász barát kezében a puska véletlenül elsült, és a brenekegolyó súlyosan megsebezte Jancsi hátgerincét. Szerencsére nem érte a gerincvelőt, a seb szövődménymentesen begyógyult. Sokáig pereskedtek, Kántor doktor volt a szemtanú. Végül kibékültek, a vadász barát fájdalomdíjat fizetett Jancsinak. 

A marosvécsi gondozóintézet adminisztratív igazgatója, Németh Mihály vadászott, jó barátok voltunk, sokat szórakoztunk együtt. Egy őszi napon elmentünk ketten vaddisznót lőni. Az intézet kertjén hátramentünk, a mezőn egy bokros területen, ahol kukoricás is volt, lesállásba helyezkedtünk. Egy idő után meguntam a helyben állást, lassan elindultam. A bokorban keletkezett zajt Misi meghallotta, és célba vette a bokrot. Időközben kiértem a bokrosból, Misi meglátott, hozzám jött és jól megszidott. Igazat adtam neki, könnyen meglőhetett volna. Többet soha nem hagytam el a vadászaton kijelölt helyemet. 

Szarvasbikát ezelőtt 53 évvel lőttem, trófeája évekig a falra volt felakasztva. Egy alkalommal át akartam helyezni az ajtó fölé, ám munka közben a kétágú alumíniumlétra megcsúszott, és leestem róla, a jobb térdem magam alá szorult, megduzzadt, nagyon fájt, vér- ömleny keletkezett az ízületi tokban. A térdem még máskor is megsérült, amikor Székelyvéckén futballoztam és belerúgtam a vakondtúrásba. Elmentem az ortopédiai klinikára dr. Both Péter kollégámhoz, elmondtam, hogy mi történt. Nem vizsgált meg, elküldött röntgenfelvételre és a gipszelőbe. Gipszes Pali – a gipszelőasszisztenst mindenki ezen a néven ismerte – megmutatta a filmet az orvosnak, és visszajött, hogy tegye gipszbe a térdem. Mondom az asszisztensnek, hogy várjon a gipszeléssel, mert a térdem meg van duzzadva, és az orvos még nem látta. Pali hívta az orvost, Péter jött, megnézte a térdem, elnézést kért, vette a fecskendőt és egy vastag tűt, érzéstelenítés nélkül beszúrta a térdízületbe, 30 köbcenti vért szívott le, utána pedig Pali járógipszet tett a térdemre. Akkor is rajta volt, amikor a farkast lőttem.

(DR. BARABÁSI KÁROLY - NY. SZAKORVOS)