Az egykori iskola és a mester telke
A mesteri ház elhelyezkedésére az 1750. január 29-
én megejtett espresi vizitáció jegyzőkönyve utal, igen
részletesen: „Vagyon ezen véetsi szent ecclésiában a
várból kijövő szekéruton által jobbkéz felől, a mester
élete vagy fundusa felett egy tisztességesen és
ékesen elkészült kőtemplom…” Az oskolamester telkén
túl pedig a lelkész háza találtatott: „A várbúl lejövő
országúttyával szemben vagy e regione a mester
uram fundussa mellett kimenő országuttyán túl a
predicátor háza s fundussa...”
A mester háza a kor szokása szerint két- vagy
háromosztatú, az egyik termében zajlott az oktatás,
ha nem épült erre a célra külőn „classis” vagy oskolaház.
Az épület egyszerű anyagokból, fából vagy vályogból
készült, fala tapasztott, tetejét pedig szalmazsúppal
vagy náddal fedték. Egy-egy építkezés évekig tartott,
s mire elkészült, kezdhették a javításokat. Szinte
nincs olyan vizitáció, amikor a bizottság tagjai elégedettek lennének a tapasztaltakkal.
1747-ben a kerítés romlását jegyzik fel, majd „az
egész ecclésia kötelezé magát arra, hogy a kertet felosztván
magok között Pünkösdig felépitik jó kertnek
a kerteket”.
1783. február 28-án a vizitáció tagjai újból a romos
épületeken botránkoznak meg: „…magunk úgy látjuk,
annyi itt a ruina ez havas között, hogy a Mezősé-
gen is sok volna, de Sz(ent) Péteren kivül ennyit
sohul nem találtunk. Sok szép gyermek van az oskolában,
több 30-nál, de mégsincsen classis, és a mesternek
inditottak egy istállót, van két esztendeje,
most is készitetlen”.
1784-ben Marosvécsen papváltásra került sor. A
tehetséges, de italozása miatt oly sok gondot okozó
Farczádi Gábor, aki 35 évet szolgált a faluban, 1784.
február 16-án hunyt el, vízkórságban szenvedve.
Az új pap, Jantsó Miklós ösztönzésére a „ruinákat
megigazittatták”, majd hozzáláttak az „új iskolaház
épitésének”.
1786. február 7-én a vizitáció tudomásul veszi az
iskolaépítést: „Szép iskola vagyon, oskolaházat is
építettenek, de még el nem készítették egészen”.
Az oskolaház három év alatt sem készült el.
1789. február 14-én az esperesi vizitáció kénytelen
intézkedni a tanítás ügyében: „Oskola itt szép volna,
de a classis még eddig sem készült meg, és a télen
nem lévén helye a tanulásnak, megszünt a tanjtás.
És most egy gyermeket sem találunk az oskolába,
holott a mester tanítót fogadott maga mellé, hogy
tanjtsa a gyermekeket, de már ezentúl a régi papi
házba járjanak fel a gyermekek tanulni, és a tanító
ott tanjtsa a gyermekeket addig, mjg a classis megkészül”.
Közben elkészült az iskolaépület, sőt papi ház is
épült, mégpedig időálló kőből.
A század végére azonban a classis újból megromlott.
1797. február 10-én a vizitáció már újból romos
iskolaházról számol be.
A nem megfelelő anyagból épült iskolaház nem is
tarthatott soká. Ha közben javították, újrafedték,
mégis szükség volt egy új iskola felépítésére. Erre az
1830-as évek elején kerülhetett sor, mivel 1832. december
8-án a kurátori számadásban szerepel az iskolára
kiadott 173,58 mfrt-nyi összeg.
Az építkezés viszont most is elhúzódott, mivel a
kurátor még 1842-ben is az iskolaépítésre kiadott
pénzekről számol el. „A mesteri ház szarufáinak
felhuzatásakor áldomásba az embereknek fél kupa
pálinka – 40 dr... az oskola megfedéséért a mester
embereknek 4 frt”.
Újabb jelentősebb romlás a parokiális épületeken
az 1848-49-es forradalom idején történt.
1850. január 9-én, kétévi kiesés után, az esperesi
vizitáció számba vette az egyház anyagi állapotát: „a
Kegyszerek noha a papi ház kiraboltatott, a curator
(Sűtő Ferenc) gondossága által megmentettek”.
A jegyzőkönyv 9. pontja szerint: „Ámbár a papi és
mesteri lakok kiraboltattak, sőt az oskolaház is elromboltatott,
melynek megújítására ajánltatott az
eklai előljáróságnak”.
Tartósabb iskolai építkezésre Marosvécsen a század végén kerül sor, mikor is az 1868-as oktatási törvény
szellemében felépült a községi népiskola.
(folytatjuk)
KUN LÁSZLÓ NY. TANÁR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése